Alternatív önéletrajz

 

Hosszú, rögös út (Tornabarakony és Tornaszentandrás között,az Óperenciás-tengeren túl) Fotó: Békés Tamás

Szakmai önéletrajzomat és rövid bemutatkozásomat talán már olvastad, és biztos sok ügyes, tanult kollégának is van hasonló szakmai útja. Azért azt tudnod kell, hogy az út nem ilyen egyszerű, legalábbis számomra néha igencsak rögös volt a német tanulás útja, de megérte, mert egy csodás kultúrát ismertem meg, ami sok szálon kapcsolódik a magyar kultúrához is.

Téged is bátorítalak, hogy ne add fel, ha néha elakadsz a tanulásban, és elmegy a kedved, mert természetes a tanulási folyamat során, hogy vannak mélypontok. 

De hogy is nézne ki nálam egy ilyen alternatív önéletrajz?

1991- óvodásként a szüleim közölték, hogy beírattak németre az oviban. Nem tudtam, mi az, így szó szerint ordítottam és toporzékoltam.

1992-1996-  kéttannyelvű általános iskola 1-4.osztályában egy Németországból érkezett lektor tanított minket. Egy egészen újszerű módszerrel tanított: nyelvtani magyarázat alig volt, főleg énekek, dalok, játékok. Kétségtelenül nagyon jót tett a kiejtésemnek, de sose voltam biztos abban,hogy jól tudom, amit tudok,mert nem volt anyanyelvi visszacsatolás, és bizonytalan voltam. Emiatt nem is mertem megszólalni. Azóta sem vagyok híve kezdőknél az egynyelvű-mélyvízbe bedobós- oktatásnak.

1997- felső tagozatban már a klasszikus módszerekkel tanultunk. Rémisztő volt az alsó tagozat pihe-puha tanulása után a sok szakkifejezés, Akkusativ, Dativ, múlt idős táblázatok, hisz ilyen eddig nem volt. Szorgos tanulóként mindent megtanultam, de meg se mukkantam, mert féltem, hogy elrontok valamit. Több cserediák programon részt vettem, hisz papírforma szerint az a nyelvtanulás legjobb módja. Engem inkább sokkolt, hogy Ausztriában nem értek semmit a dialektus miatt, és az iskolában begyakorolt párbeszédek nem működnek, mert pl. vásárlásnál nem azt válaszolják, amit a könyvben gyakoroltunk százszor. J Az akkori útinaplóimat visszaolvasva alig vártam, hogy hazaérjek.

2000- cserediákként 1 hónapot töltöttem Németországban, hogy hátha most… Kb. 2 hétig csak csendben lapultam, de azért a város és az emberek nagyon tetszettek. 1 hónapot mégsem lehet úgy eltölteni, hogy nem szólal meg az ember, ezért sokat beszéltem magamban hangosan a szobámban, hogy pár élethelyzetre begyakoroljak néhány kezdő mondatot. Azt már láttam a korábbi tapasztalatokból, hogy legfeljebb az indító mondatot lehet megtanulni, a többire nem lehet felkészülni. Ott szoktam rá arra, hogy ha hallottam valamilyen furcsán hangsúlyozott mondatot, vagy szót, a szobában hangosan mondogattam. További túlélési módszerem lett, hogy csak a főbb szavakat próbáltam elcsípni a mondatokból, feladtam,hogy megértsem pontosan az egészet. Meglepő módon ez általában elég volt, mert az élet nem egy szívatós nyelvvizsga, ahol szándékosan úgy rakják össze a szavakat, hogy pont az ellentétét értsed annak,amit mondanak. Az életben ha „Tisch”- ről van szó, akkor tényleg asztalról beszélnek. Ez nagyon sok önbizalmat adott!

2001- viszonylag magabiztosan jelentkeztem a Német Nemzetiségi Gimnáziumba, ahol többek között a fizikát és történelmet is németül tanultunk. Újabb hidegzuhanyként ért, hogy gyakorlatilag egy szót sem értettem ezeken az órákon, hiszen rengeteg a szakkifejezés, speciális szó. Az nem működött,hogy egy mondatban kicseréltem egy szót a szakkifejezésre, mert a mondat 90%-a, az igék,a főnevek mind új szavak voltak. Néhány hónap szorgalmas szótárazás és tanulás után viszont hatalmasat ugrott a szókincsem, főleg a történelem miatt. Azóta is azt javaslom, hogy ha valaki igényesen, választékosan szeretne beszélni, olvasson az adott idegennyelven történelmi leírásokat.

2004- ELTE- Germanisztika szak: innentől már töretlenül fog felfele ívelni a német nyelvtudásom!-gondoltam. Ja, nem L

Voltak szemináriumok, amik csak arról szóltak, hogy mik a kivételek egy-egy nyelvtani szabálynál, véget nem érő táblázatok voltak olyan igék múlt idejéből, amiket egy átlag ember (német anyanyelvű  is…) élete során 0-1-szer használ, és még sorolhatnám azokat a dolgokat,amik mind azt közvetítették felém,hogy nem,még mindig nem tudok elég jól németül. Ezt a jelenséget sajnos több tanulómnál is tapasztalom. Szépen tud már kommunikálni, elég jól elboldogul a hétköznapokban beszédben és írásban egyaránt, ennek ellenére szorong, mert még mindig nem tudja jól a névelőket vagy a melléknévragozás végződéseit,és úgy érzi, ezen múlik a német tudása. Pedig dehogy!!!

2009-  ELTE- Germanisztika+ ELTE Tanárképzés abszolutóriummal teljesítve. Ezzel bezárult az út előttem a klasszikus közoktatás előtt, de ezzel együtt kinyílt egy másik ajtó egy olyan német nyelvoktatás felé, ahol a tananyagot nem csak „leadni” kell, ahol nem az érdemjegy a motiváló erő, hanem a kitűzött személyes cél, és az a bizonyos Spaß-Faktor,ami nélkül nincs hatékony tanulás J